Aktuális tanfolyamok

Shiatsu gyakorlás a Fém elemmel
Október 19. 17-20 h-ig (regisztrához kötött - katt a pirosra, díja 2000.-)

Zeniten a fókusz
November 10-11-12.

Fasciák kezelése a masszázsterápiában
November 15-16.

Craniosacral Release
December 8-9-10.

Itt jelentkezz:

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

+36 70 259 08 35

A tanfolyamok helyszíne: Bp. III. Pacsirtamező utca 61.

A Shiatsu története

Namikoshi Tokujirō

A shiatsu név eredete Namikoshi Tokujirō (1905-2000) nevéhez fűződik. 1912-ben, mikor édes­anyja egy hosszas és fárasztó költözködés után megbetegedett, és nem volt orvos a falu­jukban, illetve gyógyszerek sem álltak rendelkezésükre, a 7 éves Namikoshi nem bírta nézni anyja szenvedését, simogatással és nyomkodással - tehát egyszerűen masszázzsal - próbálta gyógyítani szülője sok­ízületi gyulladását (rheumatoid arthritis). A nő állapota a masszázs hatására fokozatosan javulni kezdett, és gyak­ran mondta is, hogy Tokujirō „kezét érzi a legjobbnak”. Ez, természetesen, nagyon ösztön­zően hatott a fiúcskára, aki ezért egyre keményebben dolgozott a kezelésekben. Ugyan nem ismerte az anatómiát, a fiziológiát vagy a reumatológiát, de kezének érzéke­lé­sével elkülönítette a bőrön a különböző állapotokat (hő, tónus stb.). Idővel pedig rá­jött, hogy lesz a leghatékonyabb a nyomások és az egyéb technikák, a dörzsölés és simí­tások aránya a masszírozásban. Bár abszolút ösztönösen dolgozott, olyan helyeket is érintett, melyekkel ugyan tudattalanul, de egyértelműen stimulálta a mellékvesét, ami a fokozott kortizon-termelésnek köszönhetően, meggyógyította édesanyja betegségét. Végül is, teljes mér­ték­ben Namikoshi keze munkájának eredménye volt anyja gyógyulása, ami arra ösz­tö­nöz­te, hogy tovább fejlessze technikáját. Így született meg a shiatsu masszázs. A módszer alap­tech­nikájára utalva nevezte el módszerét shiatsunak, melynek jelentése ujjnyomás.

Hogy képezze magát, tanult anma masszázst és különböző nyugati masszázs stílu­so­kat is. 1925-ben már megnyitotta Shiatsu Intézetét Hokkaidóban. Néhány betegéből ké­sőbb tanítványa lett, és 1933-ban rájuk bízva az iskolát, ő maga Tokióba ment, hogy ott is terjessze módszerét: 1940-ben megnyitott egy másik intézetet. Ma ez az úgy­ne­ve­zett Japán Shiatsu Szakiskola. Ugyanebben az évben alakult meg az első shiatsu szö­vet­ség is, amit ma Japán Shiatsu Szövetségnek hívnak.

A második világháború vége után, a Douglas MacArthur vezette kormány a japán ha­gyományos orvoslást törvényen kívül helyezte, illetve csak azon terápiákat en­ge­dé­lyez­ték a hatóságok, melyek hatékonyságát tudományos, klinikai vizsgálatokkal tudták bizo­nyítani. A tilalom miatt óriási tiltakozás alakult ki, mivel nagyon sok vak ember meg­élhetését adta többek között a shiatsu masszázs és az anma is. Végül mindössze az anma és a shiatsu volt a 300 hagyományos gyógymód közül, melyet az eljárásban, 1955-ben a ja­pán kormány jóváhagyott, de a shiatsut ekkor még kizárólag az anma masszázs része­ként. Az anma így nem tűnt el teljesen, de szerepében inkább az izomlazítás maradt meg: fürdőkben vak masszőrök végzik. Előfordulhat, hogy csodálkozva néznek arra, aki jól látó, egészséges szemekkel, masszázzsal akar foglalkozni.

A shiatsu masszázs is valamelyest ehhez hasonló formában él a mai Japánban. Ugyan a sziget­or­szágbeli akupunktúrás orvosok képzésének része a módszer bizo­nyos fokú elsajá­tí­tá­sa, és olykor alkalmazzák is praxisukban, továbbá sok gyerek megtanulja a szüleitől vagy az iskolában a fontosabb „shiatsu ponto­kat”, és ezeket használják is a mindennapokban, de nem iga­zán ismerik az energetikai hátterét.

Meg kell jegyezni, hogy a shiatsu népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy Namikoshi rengeteg híres személyiséget kezelt, köztük az egykori japán minisz­ter­el­nö­köt, Shigeru Yoshidát és más minisztereket, tisztviselőket is, valamint olyan híressége­ket, mint Muhammad Ali vagy Marilyn Monroe, aki 1956-ban látogatott Japánba, mikor súlyos betegsége nem reagált a hagyományos kezelésekre.
namikoshi-muhammad-ali web
Talán ennek is köszönhető, hogy 1957-ben a japán kormány megerősítette korábbi dön­tését, ismét hivatalosan elfogadta a shiatsu masszázst és elismerte a Japán Shiatsu Szakiskolát. 1964 óta pedig a japán Egészségügyi és Népjóléti Minisz­té­rium elismerte a shiatsut, mint önálló terápiát.

Namikoshi rengeteget dolgozott azért, hogy a régi japán hagyományokat vala­me­lyest megőrizhesse a modern korban. Nagyon sokat küzdött a shiatsu elfogadtatásáért, és végül sikerült is neki. Elérte, hogy a shiatsut Japánban elismerik, mint önálló kezelési mód­szert, ezzel Namikoshi shiatsu rend­szere speciális jogi státuszt élvez.

Hivatalossá vált az új módszer, mint gyógyító eljárás, de ezért nagy árat kellett fizet­nie: fel kellett áldoznia a keleti hagyományt. Namikoshi ugyanis nem tanított energia­rend­szerről, meridiánokról és akupunktúrás pontokról, hanem a nyugati orvoslás ered­mé­nyeit integrálta a keleti módszerekbe. A testen érintett pontok hatásait a bőr reflex-pont­jaival, idegrendszeri hatá­sokkal, a Head-zónák jelenlétével magyarázta. Csupa olyan meg­fo­gal­ma­zást használt, ami még csak véletlenül sem tükrözi a keleti hagyo­má­nyo­kat, sokkal inkább alapoz a modern tudományos vizsgálatok eredményeire. Ennek hát­terében leginkább az áll, hogy a XX. sz. elejére az anma kiszorult a gyógyításból, ahogy Japán Amerika felé nyitott. Ez az amerikanizálódás annyira erős volt, hogy az élet számos területére rányomta bélyegét, így természetesen a testiséghez és a tudo­mány­hoz – a masszázsokat közvetlenül érintő területekhez – való viszony is megválto­zott. Alapvetően a nyugati orvoslás lett a „divat”. Az új megközelítések kerültek elő­tér­be, a haladó, tudományos hozzáállás, a diagnosztikus és terápiás műszerek használata kez­dett elterjedni. Ezzel egy időben a testiségtől, érintéstől való idegenkedés terjedt el: nem­csak az átlagember, de az orvosok körében is jellemzővé vált a távolságtartás a betegekkel szemben.

Namikoshi egész életét a shiatsunak szentelte, világszerte tartott előadásokat a témá­ban. 2000-ben hunyt el, 95 évesen. Japánban köztiszteletnek örvend, szobrot állítottak ne­ki, melyen két hüvelykujját az ég felé emelve mosolyog. Ez a gesztus oly jellemző volt rá, a hozzá kapcsolódó szlogennel: „Happy shiatsu!”.
namikoshiszobor
Japánban régen és ma is csupasz bőrön masszíroznak (az Amerikában és Európában elterjedt ruhában végzett kezelések helyett), és elsősorban nem a HKO tapasztalataival és a meridiánok energia rendszerével magyarázzák a módszer hatásmechanizmusát.

Bár szinte a shiatsu Európába érkezése óta van néhány ilyen iskola kontinen­sünkön is (pl. 1979 óta, az olasz Rudy Palombini alapította Scuola Italiana Shiatsu iskola), de alap­vetően nem ez a shiatsu terjedt el. A Namikoshi-féle shiatsut mindazonáltal gyako­rol­ják Japánban, Amerikában, Kanadában, Spanyolországban, Hollandiában, Olaszor­szág­ban, Argentínában és Auszt­ráliában is. Namikoshi shiatsujának japán követői 2005-ben létre­hoztak egy csoportot, a Nemzetközi Shiatsu Társaságot (International Shiatsu Association, ISA), melynek célja, hogy Namikoshi stílusát terjessze Európában és szerte a világon. Ennek eredményeként több szemináriumot és konferenciát tartottak európai vá­rosokban, amiken többek között akár olyan témák is előkerülnek, mint Namikoshi Tokujirō és Masunaga Shizuto stílusainak össze­hasonlítása.

Visszatekintve Namikoshi munkásságára, óriási jelentőséggel bír. Valószínűleg nem is sejtette, milyen fontos az, amit véghezvitt. Létre hozta ugyanis, az alapjait az integrált ma­nuális terápiáknak. Ha mai szemmel nézzük Namikoshit, azt kell mondjuk, hogy egyál­talán nem a tradíciók őrzője, hanem sokkal inkább egy közvetítő, aki a nyugati és keleti orvoslás közötti hidat megteremtette, szinte először a történelemben. Mondhatjuk, hogy korának nyomasztó szemlélete, miszerint a keleti tradíciókat a kuruzslás szintjére süllyesztették, egy szerencsés találkozásnak adott lehetőséget. Azzal, hogy Namikoshi akkor ilyen erőteljesen alapozott a nyugati orvoslás eredményeire – még ha nem is tuda­to­san –, megteremtette annak a shiatsunak az alapjait is, amit ma gyakorolhatunk, ami­ben tökéle­tesen megfér egymást kiegészítve a keleti tradíció és a nyugati tudományos hozzáállás.

Namikoshi fia, Tōru szintén évekig folytatott anatómiai és shiatsu tanulmányokat, számos könyvet publikált a témában, és ma is tanít.

Próbálja ki a shiatsu masszázst! >>

 

Masunaga Shizuto

Namikoshi egyik legtehetségesebb tanítványa Masunaga Shizuto (1925-1981), aki ere­deti szakmáját tekintve pszichológus. Pszichológiai tanul­mányait a Tokiói Egye­te­men végezte. Namikoshitól tanult a Japán Shiatsu Szakiskolában, majd ugyanitt ő maga is tanított. Róla már elmondhatjuk, hogy a keleti tanítás továbbvivője. Ő az, aki vissza­ve­zette a shiatsu masszázst a hagyo­mányhoz, aki újra az energetikai megközelítést helyezte elő­tér­be. Emellett megtartotta és továbbra is hangsúlyozta az idegrendszer működéséről szer­zett tapasztalatokat, és ezen eredmények felhasználását a gyógyításban. Iskolája, az Iōkai Shiatsu Iskola (Center for Shiatsu, Iōkai). Mivel a zen buddhizmus sok inspi­rá­ci­ót adott munkásságának, módszerét már zen shiatsunak nevezte (bár az elnevezés maga állítólag Ohashi Watarutól ered), utalva a hasonló szel­le­mi­ségre, és arra, hogy vissza­hozta a gyógyításba azt, amire valószínűleg mindig is épült: a megfigyelést és az intu­í­ciót, a beleérző képességet. Emellett tanításában hang­sú­lyos elem volt a gyógyító finom érzékelésének fejlesztése, melynek segít­ségével min­den­ki saját maga képes meg­ta­pasz­tal­ni a meridiánokban keringő energia valóságát.
Massunaga2.jpg.opt172x246o00s172x246
Masunaga érdemei nem merülnek ki a tradíciókhoz való visszatérés fontos lé­pé­sé­ben. Tovább fejlesztette a módszert, számos új megközelítést hozott tanításában. Talán a legnagyobb jelentőséggel bíró újítása a „Masunaga meridián rendszer” megalkotása, illetve lejegyzése volt. A HKO által használt 12 pár fő meridián mindegyikének új sza­ka­szait jegyezte fel a karokon, lábakon, törzsön, nyakon és a fejen is. Érzékenysége ki­ma­gasló volt, figyelme szabadon áramlott a testben, követve a különböző energia­mi­nő­sé­gek útját. Tanulmányozta a Sárga Császár belső könyveit (Huang Di neijing), va­la­mint a klasszikus kínai gyógyászat feljegyzéseit a belső vezetékekről. Ezek olyan ener­gia­pályák, melyek a mélyben futnak, nem érzékelhetőek a bőrön keresztül, csak mély bel­ső figyelemmel észlelhetőek, nehezebben, mint a felszínen futó meridiánok. Ezen pá­lyák teremtenek kapcsolatokat a belső szervek és a periféria (végtagok) között. Sokáig gyűj­tötte a tapasztalatait, melyeket végül az 1977-ben Amerikában közreadott „Zen Shiatsu - How to Harmonize Yin and Yang for Better Health” c. könyvében osztott meg, amit Ohashival együtt írt.

Saját stílusában tehát, a klasszikus meridián rendszeren kívül, kidolgozott egy sajá­tos elméletet az emberi szervezet energetikai szerkezetéről. Megtalálta azokat a helye­ket, ahol a különböző energiaminőségek érinthetők a klasszikus lefutáson kívül.

Nincs ebben semmi misztikus vagy ember feletti, ha szem előtt tartjuk, hogy a klasszi­kus meridián rendszer is tapasztalatok nyomán alakult ki: a régmúltban külön­le­ges képességű emberek, tiszta, érzékeny belső élményei alapján foglalták össze. Akkori­ban talán az átlagember is jobban érzékelte a test különböző helyei és a szervek közötti kap­csolatot. Ezt valószínűleg az is megkönnyítette, hogy közelebb éltek a természethez.

Azokat az energiaminőségeket, amiket a kínai gyógyászatban tradicionálisan a karo­kon kezelnek (szív, vékonybél, tüdő, vastagbél, szívburok, hármas melegítő), Masunaga meg­találta a lábakon is. Amiket a kínaiak hagyományosan a lábakon kezelnek (vese, hólyag, lép-hasnyálmirigy, gyomor, máj, epe), megtalálta a karokon is, illetve számos új meri­dián szakaszt jegyzett le, amik a törzsön, a medencén, a nyakon és a fejen helyez­ked­nek el. Az új, kiterjesztett meridián rendszerben az egymáshoz kapcsolódó, egy elem­hez, átváltozási fázishoz tartozó meridiánok össze­kapcsolódnak (pl.: máj és epe, gyomor és lép-hasnyálmirigy), a meridiánok közvetlen összeköttetésbe kerülnek a harán (hason), illetve a háton lévő diagnosztikus területeikkel. Az irányokat illetően a yin-yang tendenciáját tekinti alapnak, a klasszikusan yin meridiánok itt is lentről felfelé, a yang meridiánok fentről lefelé futnak.

Ezzel a rendszerrel egy olyan folyamatos kezelési módot, nagyobb szabadságot biz­to­sít, amivel ha pl. a vese és a gyomor lenne a témája a kezelésnek, nem kell mindkettőt a lábon érinteni. Így a Masunaga meri­diánok kezelése teret enged a kreativitásnak, és mi­nőségi előrelépést jelent a shiatsu fejlődésében.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a klasszikus meridiánokat inkább testi tünetek esetén ke­zeljük, míg a Masunaga-féle meridián rendszert inkább lelkieknél. Illetve a cél érde­ké­ben mindkét oldalról meg tudjuk támogatni a kívánt változást, így a hatékonyság is jobb lesz.

Talán nem is véletlen, hogy egy pszichológus végzettségű ember volt az, aki fel­fe­dez­te ezeket az energiapályákat. Masunaga igen sokat foglalkozott az energiaminőségek lel­ki élettel kapcsolatos aspektusaival. Feltérképezte és összefoglalta, hogy a szerveket táp­láló energiák, milyen hatást fejtenek ki az emberre, nem anyagi síkon. Az általa lejegyzett és tanított új meridián pályák érzete is sokkal inkább szubsztilis, mint a klasszikus meridiánoké, érzékelésük több gyakorlatot, finomabb érzékelést kíván.

Ezen meridiánok lefutását, pontos helyét megadta Masunaga, ugyanakkor hang­sú­lyoz­ta (és természetesen különböző módszerekkel tanította is), hogy a kezelőnek saját ma­gának kell megtanulni érzékelnie a meridiánok energiáit, és könnyen lehet, hogy egye­di esetekben el­téréseket tapasztalhatunk az egyén energetikai mintázatában. A klasszikus meridiánokkal ellen­tétben, ezeken az energiapályákon nincsenek elkülönítve le­jegyzett pontok. Ennek e­gyik oka az, hogy a shiatsu gyakorlatában, az akupunktúrával ellentétben, az egyes pon­tok­nak nincs olyan nagy szerepe, a kezelő inkább a meridiánok egészére összpontosít, a meri­di­ánpályákat kezeli. Másrészről gondol­hatunk arra is, hogy mi­vel ez még egy viszonylag fia­tal rendszer, nincsen olyan sok tapasztalatunk a keze­lé­sük­ben, mint a klasszikus meri­di­á­nok esetében. Ott az idők folyamán rengeteg meg­fi­gye­lés alapján alakult ki az, hogy vannak olyan kiemelt helyek, ahol gyakran jó kap­cso­la­tot lehet terem­teni az energiarendszerrel, a különböző szervenergiákkal. Így elő­for­dul­hat, hogy évtizedek vagy évszázadok múlva, a Masunaga-féle meridiánokról is össze­gyűl­het annyi tapasztalat, hogy feljegyzésre kerül­je­nek rajta kiemelt helyek, bár ezt nagy­ban megnehezíti a shiatsu terapeuták már említett hozzá­állása, miszerint az egész meri­diánra összpontosítják figyelmüket.

A komplex meridiánrendszer kidolgozása mellett, az állapotfelmérés terüle­tén is ho­zott újítást Masunaga azzal, hogy kidolgozott egy, a has területére összpontosító, min­den szervenergiát érintő diagnosztikai rendszert, térképet. Ez az úgynevezett „hara-diag­nózis” alapvetően a mindenkori jelen pillanat energetikai állapotát tükrözi, és na­gyon hatékony segítséget ad egy-egy shiatsu kezelés prioritásainak felállításában. Masunaga emellett a törzs hátulsó oldalával, a háttal kapcsolatban is közreadott egy diagnosztikai tér­képet a 12 szervenergia reprezentatív területeiről. Ez a terület inkább az alkati ener­ge­tikai mintákat mutatja.

Masunaga másik érdeme, hogy nagyban nevéhez fűződik a dō-in, a shiatsuhoz kap­csolódó önmasszázs újra felfedezése és elterjesztése. Sokat tanulmányozta a régi kí­nai iratokat, feljegyzéseket és számos testgyakorlatot tanított ezek közül. Shiatsu is­ko­lá­jában a képzés szerves részévé tette a dō-in testgya­kor­latokat. Ennek két fő oka is van. Egy­részt, a kezelőknek szükségük van olyan módszerre, amivel saját magukat karban tart­hatják, megőrizhetik testük mozgékonyságát, rugalmasságát, harmonikus kerin­gés­ben tarthatják energia rendszerüket. Másrészt, a terápiában is hasznos segédeszköz, ha a tera­peuta a pácienseknek tud tanítani olyan gyakorlatokat, amikkel kiegészíthetik a kú­rát, illetve a kezelések között segíthetnek megőrizni a shiatsu áldásos hatásait.

Nevéhez fűződik egy speciális dō-in gyakorlatsor, a makkōhō meridián har­mo­ni­zá­ló nyúj­tások elterjesztése a shiatsu világában. Ezek olyan kitartott mozdulatok, me­lyek az elemekhez kapcsolódó meridián minőségek, meridián párok (pl. fém elem – tüdő és vas­tag­bél) kiegyenlítését célozzák. Olyan átgondolt és komplex lá­tás­mód­ról tanúskodó nyúj­tások, melyek nem csak a meridiánok konkrét pályáit sti­mu­lál­ják, hanem meg­je­le­ní­tenek magukban az elemekhez kapcsolódó szimbolikus tartal­ma­kat is, vagy ese­ten­ként a meridi­ánok energiája által táplált belső szervek is érintettek a moz­gás során. Ezen gya­korlatokat már a kiterjesztett meridián rendszer tapasz­ta­la­tai­val alkotta meg, így pél­dá­ul a tűz elem (szív-vékonybél) gyakorlata meridián szinten alapvetően a tűz elem Masunaga meridiánjait nyújtja a lábon.

Ezek olyan alap gyakorlatok, amiket a legtöbb shiatsu iskolában már a képzés leg­ele­jén elsajátítanak a tanulók és a terápiában is talán a leggyak­rabban ajánlott moz­gás­gya­korlatok között szerepelnek.

Masunaga munkásságának és tanításának eredményeként ma a shiatsut gyakorlók nagy része képes elsajátítani a meridiánokban futó energiák érzékelését. A terapeuták sa­ját maguk meggyőződhetnek az energiaáramlás realitásáról és szabadon mély ener­ge­ti­kai kezeléseket adhatnak ahelyett, hogy pusztán mechanikusan ingereljenek egy el­vont, a tapasztalás számára ismeretlen, kizárólag térképek által behatárolt meridián­rend­szert. Masunaga zen shiatsuja a kínai és japán orvoslás, a pszichológia, a masszázs és a mű­vészet területeit ötvözi a gyakorlatban. Az Európában és Amerikában működő shiatsu iskolák nagyobbik része a Masunaga nevéhez köthető zen shiatsut oktatja, így a kiter­jesztett meridián rendszert is. Ebből egyenesen következik, hogy a működő terapeuták többsége is használja a Masunaga meridián rendszert.
Massunaga1 web
Masunaga nagyon erős dohányos volt, 1981-ben tüdőrákban halt meg.

                                                                                                                      Tradíció és modernitás.

forrás: Demeter Péter - Zen mozdulat a gyógyászatban

Tapasztalja meg a zen shiatsu érintését  >>